A Pygmalion hatás
A magyar oktatás átka, a beskatulyázás
A kisfilm azt mutatja be, hogy a pedagógus értékelése milyen erős hatással lehet a tanulók teljesítményére. Lannert Judit oktatáskutató bemutat egy érdekes hazai kutatást a témában, ahol a kompetenciamérés adatok alapján bebizonyítható, hogy a pedagógus értékelésének erős szerepe van a tanulók későbbi iskolai pályafutásában. Minél kevésbé professzionális a pedagógus értékelése és terhelt előítéletekkel, annál inkább demotiválják a zömében hátrányosabb helyzetű, de jó képességű tanulókat. Történik ez gyakran rosszul értelmezett jóindulatból, az elvárások szintjének leszállításával. Az osztálytermi folyamatok szakszerű megfigyelése és annak eredményeinek visszacsatolása viszont segíthet a pedagógusok professzionálisabb tanítási és értékelési gyakorlatának kialakításában.
ÖTLETEK A FILM FELDOLGOZÁSÁHOZ
- Hogyan értelmezné a főcímben elhangzó Szentgyörgyi Alberttől származó gondolatokat az adott film kapcsán?
- Melyik pedagógus-karakter és melyik diák-karakter volt szakmailag különösen hiteles vagy/és rokonszenves, Önnek? Miért?
- Egyetért-e a látott filmben szereplő pedagógiai megoldásokkal? Ha igen, miért? Ha nem, mivel nem ért egyet?
- Meg tudná nevezni azokat a filmes megoldásokat az egyes epizódokból, amelyeknek köszönhetően mélyebb tudásra tett szert a feldolgozott téma vonatkozásában?
- Az egyes epizódokok alapján, véleménye szerint, mi szükséges a minőségi oktatáshoz? Melyek lehetnek azok az alapvető nehézségek, amelyek ennek ellenébe mennek?
- Az Ön tapasztalatai alapján, miként ellensúlyozhatja/erősítheti a filmekben bemutatott pedagógiai megoldásokat a szülő? Milyen szülői eszköztár szükséges ehhez?
- Az Ön véleménye szerint, hozzájárultak-e a kisfilmek az oktatási adatok hiteles értelmezéséhez? Melyek voltak azok a tényalapú információk, amelyek újak voltak az Ön számára? Voltak-e olyan információk, amelyek filmbeli ábrázolása meglepte Önt? ha igen, melyek voltak ezek?
- Hogyan értelmezné a főcímben elhangzó Szentgyörgyi Alberttől származó gondolatokat az adott film kapcsán?
- Hogyan jellemezné a filmben bemutatott osztálytermi/iskolai/tanulási környezetet? Milyen pedagógiai-módszertani kultúrát tükröz a látott film?
- Melyik pedagógus-karakter és melyik diák-karakter volt szakmailag különösen hiteles vagy/és rokonszenves, Önnek? Miért?
- Egyetért-e a látott filmben szereplő pedagógiai megoldásokkal? Ha igen, miért? Ha nem, mivel nem ért egyet?
- Néhány epizód konfliktushelyzetek teremtésével, feloldásával operált. Kérjük, nevezze meg ezeket az epizódokat! Kérjük, javasoljon konfliktusra épülő alaphelyzeteket a többi epizód esetében is!
- Meg tudná nevezni azokat a filmes megoldásokat az egyes epizódokból, amelyeknek köszönhetően mélyebb tudásra tett szert a feldolgozott téma vonatkozásában?
- Az egyes epizódokok alapján, véleménye szerint, mi szükséges a minőségi oktatáshoz? Melyek lehetnek azok az alapvető nehézségek, amelyek ennek ellenébe mennek?
- Az Ön tapasztalatai alapján, miként ellensúlyozhatja/erősítheti a filmekben bemutatott pedagógiai megoldásokat a szülő? Milyen szülői eszköztár szükséges ehhez?
- Milyen egyéb oktatási téma feldolgozását javasolná a sorozat következő epizódjában? Indokolja témaválasztását! Milyen animált karaktert elevenítene meg a történetben? Miért?
- Az Ön véleménye szerint, hozzájárultak-e a kisfilmek az oktatási adatok hiteles értelmezéséhez? Melyek voltak azok a tényalapú információk, amelyek újak voltak az Ön számára? Voltak-e olyan információk, amelyek filmbeli ábrázolása meglepte Önt? ha igen, melyek voltak ezek?
- Mindegyik megtekintett filmből válasszon ki egy alapfogalmat, s definiálja a látottak alapján! Milyen pedagógiai/nevelésszociológiai/közgazdasági társfogalmat rendelne a kiválasztott alapfogalomhoz, pontosítva annak jelentését?
- Milyen alternatív címet adna a filmsorozatnak? És az egyes epizódoknak? Milyen cím tudná jobban a filmek tényalapúságára felhívni a figyelmet?
SZAKÉRTŐI BESZÉLGETÉS
SZAKIRODALOM
Az önbeteljesítő prófécia kifejezést Robert K. Merton szociológus használta először. Oktatás környezetben pedig Pygmalion hatásként elnevezve Rosenthal és Jacobson vizsgálta a tanárok előítéletes értékelését. A tanulók körében végzett „kamu” vizsgálattal besorolták véletlenszerűen őket és a tanároknak visszajeleztek róla, akik nem tudták, hogy ez nem valós eredmény. A jobb tanulónak beállított gyerekek később valóban jobb eredményt is értek el, míg a kevésbé jó tanulók inkább visszaestek, amit a kutatók azzal magyaráztak, hogy a tanárokra erősen hatott a tanulói besorolás és így is kezelték őket, a tanulók pedig beteljesítették a tanári próféciát. Pygmalion az osztályteremben címmel írták meg a tapasztalataikat, magyarul a témáról lásd még itt.
Azóta sokan megpróbálták újraértelmezni az adatokat és bizonyos módszertani kritikák is elhangoztak, de összességében sok esetben újra tudták produkálni az eredményeket.
Magyarországon a kompetenciamérés adatai jó alapot adnak a téma közelebbi vizsgálatához. A PISA mérések alapján Magyarországon az egyik legerősebb a családi háttér hatása a fiatalok tanulmányi teljesítményére. A családi háttér erős hatása mögött a pedagógusok előítéletes magatartása állhat. Nálunk kevesebb a reziliens tanuló, mint máshol, az ún. Pygmalion hatás pedig markánsan megmutatkozik. Ez azt jelenti, hogy a tanár által rendszeresen felülértékelt tanuló szignifikánsan jobban, az alulértékelt pedig, szignifikánsan rosszabbul teljesít később, beteljesítve a pedagógus „jóslatát”.
A T-Tudok egy kutatásában a kompetenciamérés eredményeit felhasználva megvizsgálta, hogy hogyan függ össze a 10. osztályos tanulási ambíció a családi háttérrel, a nemmel, a nyolcadik és tizedik osztályban kapott magyar- és matematikajegyekkel és az elért teszteredményekkel, valamint a 8. és 10. osztály tanulói összetételével és az átlagos szövegértési teljesítményével. Az alapkérdés az volt, hogy a tanári értékelés (osztályzat) hogyan hat a teljesítményekre (tesztpontszám) és a továbbtanulási aspirációkra (tanulói háttérkérdőívben erre rákérdeztek). Úgy tűnik az eredményekből, hogy a diákok továbbtanulási ambícióinak változását jobban meghatározzák az osztályzatok, vagyis a róluk kialakított tanári vélemények, mint az abszolút tudásuk, képességeik. Az osztályzatok és teszteredmények között viszont nem egyértelmű a kapcsolat, vannak túlértékelt (az osztályzatok jobbak, mint a teszteredmény) és alulértékelt (az osztályzatok rosszabbak, mint a teszteredmény alapján várható lenne) tanulók is. Az alulértékelt tanulók elsősorban a kevésbé iskolázott szülőknek a teszteken amúgy jól teljesítő gyerekei közül kerülnek ki, és ők azok, akik a pedagógusi alulértékelés hatására idejekorán feladják ambícióikat.
A tanulmány néhány fontos tanulsága részletesebben:
Mind a matematika, mind a szövegértés terén készített útmodell arról tanúskodik, hogy a nyolcadikos osztályzat erőteljesen hat a későbbi teljesítményre, ezáltal a továbbtanulási aspirációra. Az osztályzatok határozott információt adnak a tanulónak a teljesítményéről, ami befolyásolja az önértékelését és önhatékonyságát. A tanárok az osztályzatok által nem csak a tanulók önértékelését befolyásolják markánsan, de – mind az általános iskolában, mind később – a továbbtanulási ambícióikat is.
A kevésbé iskolázott szülők általában alulértékelt gyerekei engednek korai ambícióikból és a teljesítményük is romlik, középfokon – a számukra kedvezőtlen homogén közegben – ráadásul felerősödnek ezek a negatív hatások. Így az általános iskolában először a Gólem-hatás, utána pedig a fejlődésüknek gátat szabó, az önmagukat igazoló és fenntartó elvárások összesített hatása éri őket. Az iskolázott szülők felülértékelt gyerekei ezzel szemben a pozitív Pygmalion-hatás befolyása alá kerülhetnek.
A nyolcadikos osztályzat befolyásolja a tanulót abban, hogy hol tanul tovább középfokon. Az osztályzat és a vele megegyező skálára konvertált teszteredmény különbsége mutatja meg azt, hogy helyesen ítélte-e meg a tanár az adott diák teljesítményét vagy alul-, illetve felülértékelte őt az osztályzásnál. Az adatok azt mutatták, hogy az egyik évben alulértékelt diákok között jóval magasabb a következő évben szintén alulértékeltek aránya, és ugyanez jellemző – noha kisebb mértékben – a felülértékeltekre is. Mintha egy stigmát vinnének magukkal az általánosból a középiskolába. A pedagógusok pedig, úgy tűnik, jellemzően a hátrányos helyzetű tanulókat hajlamosak alulértékelni.
A demográfiai háttérelemzések azt mutatják, hogy a nem, az anyagi helyzet és a szülők iskolai végzettsége, státusa egyaránt erősen meghatározzák, hogyan értékelik a tanárok a gyereket, különösen az általános iskolában. Ennek okáról a szakirodalomban bőven lehet olvasni, a pedagógus az eltérő nyelvhasználat, a viselkedés és a kulturális szokások alapján hajlamos előítéletesen értékelni. Erre utal az is, hogy van hatása a tanári értékelésre annak, hogy a szülő jár-e szülőire vagy nem. Ennek viszont sajnos hosszan tartó, súlyos ára van.
Úgy tűnik, a tanári értékelés befolyásolja a későbbi teljesítményt is, hiszen a nyolcadikban alulértékelt tanulók teszteredménye szignifikánsan alacsonyabb lett 10.-re, míg a felülértékelt diákoké javult. Az osztályzatok ezzel ellentétesen alakulnak, ami feltehetően annak köszönhető, hogy a gyengébbnek minősített tanulók gyengébb középiskolában folytatták tanulmányaikat. A nyolcadikban alulértékelt tanulók nagy része szakiskolába ment, míg a felülértékeltek négyosztályos gimnáziumba. Az alulértékelt gyerekeknél csökkent, a felülértékelteknél pedig növekedett a továbbtanulási kedv.
A teszteredmények súlya viszont csak közvetve érvényesül, a tanuló saját magáról való vélekedését erősebben befolyásolja az, hogy a környezete, elsősorban a felnőttek mit gondolnak róla, mint az abszolút teljesítménye. A tanuló leginkább a tanári értékelésre és az osztálytársaira alapozva alkotja meg a továbbtanulásra vonatkozó elképzeléseit, illetve – ha közvetve is – az osztály klímája is erős befolyással bír a tanuló aspirációira.
A nyolcadik osztályban kapott értékelés által közvetített információk erőteljesen befolyásolják a tanuló motivációit mind a továbbtanulás, mind a tanulás terén, ezáltal hatással vannak a teljesítményre is. Egy tartósan félreértékelt (alulértékelt) tanulót így szisztematikusan mellékvágányra lehet terelni. Az alacsony teljesítmény nem független a korábban kapott nem teljesen korrekt értékelésektől. A kompetenciamérés adatai alapján végzett elemzésünk alátámasztja azt a hipotézisünket, hogy Magyarországon a szelekció felerősíti a Pygmalion- és a Gólem-hatást, majd, amikor a tanulók már bekerülnek a középfokú intézménybe, működésbe indul az önigazoló, önmagukat fenntartó elvárások mechanizmusa.
Az iskolázottabb szülők gyermekeit – az osztályzat mellett metakommunikatív eszközökkel is –, akárcsak a mondabeli Pygmaliont, életre keltik és fejlesztik a pedagógusok. Az iskolázatlan szülők gyermekeit viszont – a teljesítménytől független, de a pedagógus számára kevésbé méltányolt tulajdonságok értékelésbe szivárgásával – a tanárok rendre alulértékelik, ezáltal beindítják a Gólem-hatást. Az elbátortalanított és kedveszegett, motiválatlan tanulókat pedig a szakiskola a „helyén kezeli”, végérvényesen gátat szabva a fejlődésüknek. Amennyiben a tanuló teljesítményét erőteljesen befolyásolja a pedagógusok korábbi értékelése, akkor ebben a keretben az ezzel a veszéllyel nem számoló differenciálás is az önbeteljesítő prófécia eszközévé válhat.
Nem csoda, ha a PISA-vizsgálatok mindig is Magyarországot hozzák ki kétes első helyezettként a családi háttér és a teljesítmény közötti erős összefüggést tekintve. Ez azonban nem arra vezethető vissza, hogy a szerényebb családi háttérrel rendelkező gyerekek eleve rosszabbul teljesítenek az iskolában. A pedagógusoknak a tanulók – nem a valódi teljesítményére, hanem az egyéb kulturális adottságaira támaszkodó – értékelésével előbb-utóbb mindenkit sikerül belekényszeríteni abba a skatulyába, ahová eleve elképzelték őket. Ez a folyamat nagyon korán, már az alsó tagozaton elkezdődik, és jelenleg – az adatok szintjén – mi már csak a végét tudjuk tetten érni. A folyamat elején működik a tanári félreértékelés önbeteljesítő, profetikus hatása, így az általános iskola végére mindenki olyan iskolába kerül, amilyenbe a pedagógus belepasszírozta.
